A legizgalmasabb év díját nyeri: 2012 :)
A díjat átadja: del REY International

Hogy miért? Elmesélem…De mielőtt megosztom Veletek ezt a fantasztikus élményt, elmondanám, hogy ne féljetek, és ne tartsatok belevágni egy ilyen szuper lehetőségbe, mint amit a del REY International kínál.


Februárban elküldtem az anyagom, 3 napon belül már felszolgálói ajánlatot kaptam egy rodoszi 5 csillagos grand hoteltől. :) Természetesen rögtön igent mondtam, és március 30-án megkezdődött életem egyik legjobb és legizgalmasabb kalandja… :)

Irány Rodosz! :)


Március 30-án útra kerekedtem, könnyes búcsút véve szüleimtől és testvéremtől.
Ez volt az első alkalom, amikor 1 hónapnál hosszabb ideig voltam távol a családomtól, az otthonomtól. Az első kiinduló csapatban 4-en voltunk lányok, az eredeti szerződésünk április 1-jétől szólt. Az indulásunk előtt pár nappal értesítettek minket, hogy a hotel nem nyit ki április 20-ig. A nagy kérdést mindannyian feltettük:

„Akkor most mi lesz? Mit fogunk csinálni abban a 3 hétben?”.

Szerintem bátran kijelenhetem, hogy idén az összes munkavállaló közül mi voltunk a legszerencsésebbek. :) Kaptunk 3 hét „kényszer” nyaralást a munkakezdés előtt. A hotel (ahol később dolgoztam) HR managerének az unokatestvéreinek a szállodájában szállásoltak el minket arra a 3 hétre.


Az első hetünk tökéletes volt. A csajokkal már az első napon bebarangoltuk a környéket, kimentünk a tengerpartra, bebicikliztünk a központba. Az első áprilisi hétvégénken béreltünk egy kocsit, amivel 2 nap alatt bejártuk az egész szigetet. Láttuk az ókori Kamiros-i romokat, Monolithos várát, a csodás Kalithea fürdőt és tengerpartját, Pillangók völgyét, állatokat simogattunk és etettünk az Ostrich farmon, eljutottunk a sziget legdélibb pontjához, Prassonissi – félszigethez (itt találkozik az Égei és a Földközi tenger) ami lélegzetelállító panorámát nyújtott. De számomra a leggyönyörűbb hely a szigeten Lindos híres fehér házas városa és fellegvára volt. Itt csacsigoltam életemben először, a kis Mimi hátán egészen a fellegvárig utazhattam. 


A „kényszer” nyaralás második felében tartottunk, mikor jött egy nem épp kellemesnek mondható hír, hogy a hotel – ahová a szerződésünk szólt – nem alkalmaz minket.
Egyszerűen ledöbbentünk, de rögtön nyugtattak minket a „cousinok”, hogy minden rendben lesz, még ezt ne vegyük biztosra. Gondoltuk rendben, pihenjünk, várjunk 1-2 napot, aztán csak kiderül már így április közepe magasságában, hogy mégis hova fogunk kerülni.

Így is történt, majd a következő napokban kaptuk az új hírt: A sziget másik oldalán egy szintén 5 csillagos luxus hotel „felajánlotta” hogy átvesz minket. Na gondolhatjátok, hogy ezek után csak néztünk egymásra, hogy mi van?! Ez számunkra a miatt is volt kellemetlen, mert az unokatesók szívességből adtak nekünk szállást, és végül nem is a rokona szállodájába kerülünk??? Még talán 24 óra sem telt el, mikor jött a hír, hogy marad az eredeti szálloda… Már végleg nem értettünk semmit. Ez ment közel 1 héten keresztül, ez a bizonytalanság, az egyik lány közülünk már majdnem feladta, és úgy volt vele, hogy itt hagyja az egészet.

Azután pedig végre megszületett az „ítélet”. :) Az eredeti szálloda managere eljött hozzánk, leültünk, mint egy kis család, elmondott a hotelről és a munkáról mindent. Nagyon pozitív volt az egész beszélgetés, a HR manager minden kétségbeesett és egyben kíváncsi kérdésünkre válaszolt, én pedig már legbelül izgatottan vártam az átköltözést és a munkába állás első napját.  


Végre eljött a nagy nap: április 18. Költözünk! :) A 4-es fogatból 2-en mentünk tovább, és 2 lány (Kriszti és Szilvi) maradt abban a kis családias szállodában (a nyár közepén ők tovább mentek Krétára). Sajnos elváltak útjaink, de a közös élmények örökre megmaradtak…


Az első munkanap


A szálloda ahol dolgoztunk a sziget észak-nyugati oldalán, Ixiá - Ialyssos üdülővárosában helyezkedett el, 10 perc busz útnyira Rodosz városától.

Mikor átvittek minket a szállodába, volt időnk megismerkedni a környékkel, a saját tengerpartjával, felkutattuk a legközelebbi szupermarketet, és persze a szomszédos tavernákat. Már az első nap megkaptuk az egyenruhánkat. Megismerkedtünk leendőbeli görög és román kollégáinkkal. Magában a szállodában kaptunk egy szobát, ahol több, mint 10 napon keresztül lakhattunk. (Itt ért minket egy „kisebb” csalódás, mert a szoba jéghideg volt, fűtés nem működött, a lepedők és a huzatok még nyirkosak voltak, meleg víz nuku…A nappalok már kellemesen melegek voltak április végén, de az éjszakák hűvösek).

Beszéltünk az étterem managerrel (közvetlen a felszolgálók főnöke), aki tájékoztatott bennünket, hogy bizony már másnap reggel 7:30-kor munkába kell állnunk. Eljött a reggel, gyors zuhany is megvolt a hideg víz alatt. :)

Én nagyon szerettem a beosztásunkat, mert ugye reggeliztetés és vacsoráztatás volt a szállodában, így a kettő között lévő 7-8 órád szabad volt! Reggel 7:30-kor kezdtem, minden reggel általában fél 9-9-ig evőeszközök és poharak polírozása volt a feladatunk. Ezt bevallom, ez igen unalmas munka volt, de később mikor már kialakult a csapat, és egyre többen lettünk már elszórakoztattuk magunkat reggelente és szinte elrepült ez az idő.

Majd irány a főétterem! :) Megkaptam a főpincéremet, akivel egy csapatban dolgoztam.

  • A kinti feladatunk az étteremben konkrétan a „szennyes” tányérok betakarítása volt. 1-1 nagy tálcára pakoltuk a kis tányérokat, és amikor már úgy jó emberesen megrakodtuk a tálcákat, vittük be a mosogatóknak.
  • Vacsoránál pedig ezt kiegészítve az üdítők, italok szervírozása is a feladataink közé tartoztak.
  • Majd a reggeli véget ért 10 órakor, az utolsó vendégek 10:30 magasságában távoztak, az ezt követő 1 órában, pedig elkezdtünk teríteni vacsorára (11:30-ig).  Egészen este 18 óráig szabad vagy és azt csinálsz amit akarsz, amit szeretnél.

Emlékszem az első főéttermes vacsorámra, ahol első alkalommal volt a kezemben kis tálca, amin az italokat szervíroztam… nagyon féltem, és meg voltam ijedve, hiszen még azelőtt sosem csináltam ilyet. De szerencsére egy poharat és üveget sem törtem el.

Napi 3x-i étkezés garantált volt, de a vacsora volt a legkiadósabb és legbőségesebb, mert azt kaptuk, amit a vendégeknek is felszolgáltak aznap. Később én ráuntam az ételekre, mert nem volt változatos… (egyszerre volt 10 féle kaja, de ezek fixek voltak). A minőséggel viszont nem volt probléma!

Május 1-jén átköltöztettek minket a személyzeti szállásra, ami 2 perc sétára volt a szállodától. A többség 4 ágyas szobákban lakott, saját fürdőszobával és konyhával felszerelt. És persze meleg víz! :) Nem volt többé hideg zuhany és hajmosás jeges vízben, felbecsülhetetlen!! :)

Teltek a napok, dolgoztunk keményen… Általában 8-10 naponta kaptunk szabadnapot. Természetesen volt olyan hét, akár 2 is, amikor nem adtak ki szabadnapot, mert annyira sok volt a munka…

A hetek elteltével egyre többen lettünk, májusban csatlakozott hozzánk egy magyar fiú is, de egyértelmű, hogy mind a hotelben, mind a szálláson román uralom volt. :) Eljött június közepe, amikor érkezett 5 magyar lány hozzánk. Így összesen a del REY-től voltunk kint 8-an lányok. :) Hamar és jól összeszoktunk, de szinte mindannyian máshol dolgoztunk. Én végig maradtam a főétteremben, volt aki „Beach Bar”-ba került, volt aki a recepcióval szembeni „Main Bar”-ba, és voltak akik az „A la carté”-s éttermekben voltak felszolgálók.


Június közepén újabb költözés történt, egy része a staff-nak maradt az első helyen, mi szerencsésebbek pedig átköltöztünk egy sokkal kényelmesebb, és jobb apartmanba, ahol 3-asával laktunk, nagyobb szoba és fürdőszoba tartozott a lakáshoz. Volt saját kertünk, és ami a legfontosabb, hogy nem voltunk „bezárva”, mint valami rabok. Sajnos az első helyen, ahol maradt is a csoport fele, az ott lakó tulaj kő kemény szigorral ellenőrzött mindent. Nem mehettünk át egymáshoz, nem ülhettünk ki a folyosóra, nem hallgathattunk zenét, és ráadásul minden héten meg volt a beosztás, hogy melyik szoba takarítja ki és mossa fel az egész lépcsőházat és a folyosókat.

Szerencsére, az új hely, ahová átkerültünk, ott nem voltak ilyen szabályok. Igazság szerint ott mindent csinálhattunk, amihez kedvünk volt. :)

A nagy meglepetés…

Gyorsan teltek a napok, a hetek…

Eljött június 30-a, amikor egy hatalmas meglepetésben részesültem. Szüleim meglátogattak egy hétre Rodoszon. :) Ekkor már 3 hónapja voltam kint, és természetesen szörnyen hiányoztak a szüleim. Volt sírás, rívás, mivel szó nélkül állítottak be, semmit nem tudtam a dologról. Az első és utolsó napjukon volt velük 1-1 szabadnapom, de minden egyes nap együtt strandoltunk, vagy éppen az Old Town-ba mentünk be egy fagyira és egy kiadós sétára. A látogatásuk teljesen feltöltött energiával hogy kibírjam egész a végéig. :)

Július közepén, egyik vacsoráztatás alatt a főnököm odaszólt hozzám, hogy beszélni akar velem műszak után. Rögtön visszakérdeztem, hogy félnem kell?! Mert persze rögtön arra gondoltam, hogy na ez volt az utolsó munkanapom. Erre a főnököm mosolygott egyet és „nemmel” válaszolt. Tisztán emlékszem, hogy ezt mondta többször is aznap este munka közben: „It’s a big secret.” Hát gőzöm sem volt miről lehet szó, titkolózós-mosolygós főnök. Mi a franc lehet?! :) Aztán eljött a 22 óra, műszak vége, mindenki elköszönt, és akkor leültünk a nagyasztalhoz a főétteremben beszélgetni. Végre kinyögte, hogy miről van szó…

Felszolgálói pályafutásom az hotelben véget ért, éttermi hostess-ként folytatom tovább. Legbelül nem örültem a dolognak, mert éreztem, hogyha nemet mondok, akkor valószínű mennem kell haza. Azt tudni kell, hogy a hostess munka fizikailag sokkal, de sokkal könnyebb, mint a felszolgálás. Nincs több tányérszedés, nincs több tálca hordás.

Vannak előnyei, de sajnos hátrányai is. A hátrányai: nincs szabadnap (mivel fizikailag nem megterhelő munka), kevesebb fizetés (mert kevesebb órában dolgozol). Szóval jól is jártam vele, de közben nem is. 3 hónapig felszolgáló voltam, és július közepétől egész a végéig hostess. Szüleim utolsó estéjük volt akkor Rodoszon, úgyhogy megoszthattam még velük a nagy hírt.

A csajok Rodoszon… :)
Augusztus elején kijött hozzám két barátnőm, szintén 1 hétre. Nagyon örültem nekik, persze erről már tudtam, mert együtt beszéltünk erről a tervről egész nyáron. Repülőre ültek végül és meglátogattak. :) Strandolás, kis városnézés, cabrio-val végigszáguldani a keleti parton, tequila party a beach-en. Minden volt, ami csak kell! :) Csúcs volt, de sajnos gyorsan elrepült az a hét is. De már nem volt sok hátra…


Az utolsó napok…


Közeledett augusztus 31. és a szerződésem vége. Menni is akartam, meg maradni is és végül újra felvetődött (még májusban beszéltem erről a HR managerrel), hogy maradhatnék-e a szezon végéig. A hírnek örültek, de közölnöm kellett, hogy szeptember 2. felében haza kell jönnöm pár napra, mert legjobb barátnőm férjhez megy. 4 napot engedélyeztek csak, de sajnos repülőügyileg vagy 2 vagy pedig 5 nap jött volna ki. A két napos variáció szombati érkezéssel (esküvő napja) és vasárnap éjjeli visszajövéssel volt. Hát ezt rögtön elvetettem, mert ennek értelme nem lett volna.. Az 5 naposat, pedig nem engedték meg. Közben drága apukám megvette nekem a repülőjegyet haza szeptember 19-ére… Ebből volt a problémám!

Nem volt „flexible” a jegy (nem átrakható másik időpontra), ha tetszik, ha nem, én szeptember 19-én megyek haza. Ezután pedig nagy nehezen kierőltettem, hogy akkor had dolgozhassak szeptember 18-ig. Nagy huza-vona után belementek a főnökeim a dologba, ennek én is örültem, mert akkor még tudtam dolgozni 2,5 hetet.

De aztán egyik napról a másikra lebetegedtem. Elég súlyos volt a dolog, lázas voltam és köhögtem. Azokban a napokban szörnyű hőség volt, közel 40 fokos nappalok, én pedig a klíma mellett dolgoztam az ajtóban. Fizikailag sem voltam már a topon, mert július óta dolgoztam, szabadnap nélkül… Augusztus utolsó 10 napjában nagy szenvedésekkel dolgoztam, fáradt voltam, mert az éjszakáim borzalmasak voltak. Köhögés egész éjjel, alvás minimális… Kimerültem… És ami a legjobban fájt, hogy mindenki látta mennyire kivagyok már, és tényleg nem vagyok jól. Sajnos sok román kolléga bejátszotta, hogy „rosszul van és beteg” így nyertek 2-3 szabadnapot. Persze esténként nagyba ment a bulizás és a kijárás…

Eljött augusztus 31-e (a szerződésem augusztus 30-ig szólt!!!), és már azt mondtam ELÉG! Ez az utolsó estém, műszak után szépen leülök a főnökeimmel és elmondom, hogy kész abbahagyom, mert így hogy kutyába sem vesznek ez így nem oké… Így is történt.

Megmondtam, hogy a szerződésemet teljesítettem, de az egészségem fontosabb, mint a munka! A közvetlen főnököm nem mondott semmit, csak hallgatott. A HR manager kiakadt, mert szeptember 18-ig számítottak volna rám. De már elegem volt! Sírva ugyan, majd fájós búcsút véve kollégáimtól elbúcsúztam és szeptember 19-én hazajöttem. A végén senkiben nem maradt tüske, azóta egy kedves e-mailt is kaptam a HR managertől. :)

Szerencsére számíthattam 1-2 jó barátra, akiket ezalatt a közel fél év alatt megismertem, kaptam szállást, tudtam hol aludni. Egy szóval nyaralással kezdődött és nyaralással végződött Rodosz-i kalandom. :)

Mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy bátran fogjon bele és ragadjátok meg ezt a lehetőséget! Hatalmas tapasztalatszerzés az egyszer biztos. Elsősorban munka téren, mennyire tudsz önállóan élni egy idegen országban. Másik téren, hogy milyen emberekkel ismerkedsz meg, kikkel barátkozol össze. Kiket zársz a szívedbe, kikben csalódsz, kiket nem felejtesz el soha… :)

 

Te is szeretnél ilyen élményeket?

  •   Nincs gyakorlatod a hotelmunkák / vendéglátás terén, de szeretnél belekóstolni ebbe a világba?
  •   Jól beszélsz egy vagy több idegen nyelvet és érdekel a szállodák világa?
  •   Csak pár hónapos munkavállalást tervezel vagy pont jól jönne egy nyári diákmunka Görögországban?

A Work Experience Greece program az ideális választás, ha régóta szíved csücske Görögország és szívesen vállalnál valamelyik gyönyörű tengerparton nyári / szezonális munkát! A szállodák ingyenesen gondoskodnak a szállásodról és az ellátásodról, így nem kell a kintléted alatt költened semmire. A részvételhez nem kell diáknak lenned, nem kell tudod görögül, és ami a legjobb: előzetes gyakorlat sem szükséges. Csak vágj bele!

Nem tudsz elhelyezkedni, mert nincs gyakorlatod, vagy rendelkezel tapasztalattal, de nem elég nívós helyekről? Szeretnéd erősíteni az idegen nyelvtudásodat? Mindig is vonzott Görögország? Referenciát szeretnél szerezni egy 4-5 csillagos külföldi szállodától? Ha bármelyik kérdésre IGEN a válasz, akkor ne hagyd ki ezt a lehetőséget!

  •  Szükséges kezdőtőke: kb.150.000 Ft
  •  Programdíj: 250 GBP
  •  Fizetés: nettó 450-500 EUR/hó
  •  Pozíciók: felszolgáló, bartender, szobalány, recepciós, konyhai kisegítő, medencefelügyelő, lifeguard, hostess
  •  Szállás: ingyenesen biztosított
  •  Ellátás: ingyenesen biztosított
  •  Elvárások: magabiztos angol vagy német vagy orosz nyelvtudás
  •  Szerződés hossza: 10-24 hét között szabadon választható (április & október között)
tovább...

Beszédes Dárió élménybeszámolója

A legelején szeretném tudatni kedves olvasókkal, hogy ez nem az első kint végzett munkám. Görögország előtt Spanyolországban töltöttem fél évet. Azután eldöntöttem, hogy újra bele vágok. Immáron Görögországi kis Rodosz szigetén. Tovább...

Krizsán Regina élménybeszámolója

Összességében ez a kint töltött fél év volt életem legjobb fél éve, rengeteget tanultam magamról, mivel egyedül voltam, ha beteg voltam, mindent egyedül kellett megoldani. Meg tanultam hogyan kell keményen dolgozni, és hogy nem szabad mindent magunkra venni, így könnyebben áthidalhatóak a nehézségek. Tovább...

Túri Dóra élménybeszámolója

Rengeteg élménnyel gazdagodtam és annyira beleszerettem a szigetbe, hogy még le sem járt az első szerződésem, de már a másodikra jelentkezek. Nagyon sok új dolgot tanultam, fejlődött az angol és a spanyol nyelvtudásom is, sőt még németül is megtanultam egy-két kifejezést. Tovább...

Gódor Marietta élménybeszámolója

Az étterem főnöke nagyon tisztelettudó volt és kedves velünk, a kollégák is nagyon segítőkészek voltak mindig. Azt éreztem, hogy szeretek ott dolgozni. Az ottani emberek is mindig vidámak voltak, és azt sugározták feléd, hogy milyen boldogok. Tovább...

Unoka Lívia Katalin élménybeszámolója

Dél-Cipruson nagyon sokan beszélnek angolul, illetve nagyon könnyű angol nyelvű busz menetredeket találni az interneten, tehát nem féltem neki indulni az ismeretlennek, főleg amikor sikerült közös szabadnapot kapnunk a barátnőmmel. Tovább...

Adorján Zsuzsanna élménybeszámolója

A szállás a város turista- övezetében volt, kb. 15 perc sétára a tengerparttól. Én Paphos legnagyobb hoteljébe kerültem, egy négycsillagos szálloda éttermébe, ahonnan egyenes kilátás volt a tengerre. Tovább...

K. Katalin élménybeszámolója

Nagyon sok emberrel megismerkedtem a hotelen kívül is. Lettek ciprusi barátnőim. Nekik köszönhetően a latin tánc lett az új hobbim. Hetente latin bulikba mentem velük és csodálatos élményekkel gazdagodtam. Tovább...

Csikós Andrea élménybeszámolója

Kedvesek, és segítenek bármiben. A főnökök is közvetlenek, bármit elmondhatsz és ha tudnak alkalmazkodnak hozzád. Sajnos mi kifogtuk az esküvő szezont, így páromnak hétvégente mindig túlóráznia kellett, általában hét elején kapott szabadnapot. Tovább...

Körtvélyes Zsolt élménybeszámolója

Engem szerencsére teljesen egyenrangú félként kezeltek a kollégák és a főnökség is, így minden feladatból kivettem a részem: check-in, check-out, valutaváltás, kirándulások értékesítése, taxirendelés, panaszkezelés, stb. Tovább...

Martini Viktória élménybeszámolója

1 hónap után is akadtak nehezebb napok a munkában, de már sokkal jobban bírtam és jobban álltam hozzá, mint az előtt. Imádtam a munkatársaim, egyfolytában szórakoztattak és tartották bennem a lelket. Tovább...