Szobalányok A-tól Z-ig
Igazából úgy indultam neki a nyárnak, hogy nem lehet ezzel gond, takarítani mindenki tud, semmiség lesz... csakhogy kissé más a szisztéma és a feladat kint, mint itthon...
7:30
- Közös helyiségek ( recepció, közös mosdók, étterem terasza, bár stb. ) takarítása... számunkra mindig így indult a nap, tehát nem sok idő kellett, hogy utasítás nélkül tudjuk, hogy mi a feladatunk. Én leginkább a közös mosdók helyreállítását kaptam reggelente, amit meglepő módon szerettem is, bár volt egy-két váratlan csapás közben... :/ Barátnőm az étteremhez tartozó, közkedvelt teraszt tette rendbe legtöbbször. Akárhogy is, de egy óra alatt be kellett fejezni ezt a részét a munkának, de ha előbb végeztél, nem mehettél be a lanzaria-ba (takarítók bázisa), mert a főnök visszatessékelt, azzal az indokkal, hogy ,,mi lesz,ha meglát a direktor?” Erre mondtuk mi,hogy mi lenne... legalább meglátja milyen jó és gyors munkaerők vagyunk mi, magyarok...
8:30
- 8:30-kor volt a reggeli. Ez kb. 20 perces folyamat volt, igazából nem volt kikötve, vagyis nekünk soha nem mondták, hogy mikor jár le, de éreztük, és láttuk a többieken, hogy menni kell. Ekkor mindenki megkapta az adott napi feladat listát....ez a lista általában 1 darab kétoldalas nyomtatott papír volt, legelső napunkon csak megfigyelők voltunk, kísértük és segítettük a profi munkaerőt.
Mindenkinek volt egy külön vezérkulcsa, ami minden zárat nyitott. A takarítónők elengedhetetlen útitársa a takarítókocsi volt, amit már előző nap, műszak végén fel kellett tölteni mindenfélével. Ezt nyomatékosította a műszak végi ,,chicas! carooo preparooo!!!” kiáltás, ha netalántán meg akartad úszni ezt a műveletet...kis törcsi, nagy törcsi, kádkilépő, tisztítószerek, felmosófej, rongyok... szóval minden, ami a másnapi munkához szükséges lehet. A kocsi elég súlyos darab volt, és a hotel emelkedős-lejtős elhelyezkedése nem egy lehetőséget adott arra, hogy a caro elboruljon... ilyenkor minden borult, és tört... nem egyszer...
Reggeli után felpakoltuk a napi lepedő, ágyneműkészletet, ami volt, hogy a 60 db lepedőhöz közelített... ez nagyon nehéz volt, és nagyon sok munkával járt. Ezeken a reggeleken futott a kérdés a fejünkön: ,,mit is keresek én itt?”
Első önálló napunkon, csak ,,cliente”-ket kaptunk, ami a bekopogtatsz, bebocsátást kérsz, ha otthon vannak, ha nincsenek, akkor bemész csak úgy... ágy megigazítása, vagy ágyneműcsere, ha a papíron fel van tüntetve, kukák ürítése, fürdő rendbetétele, felsöprés, adott esetben felmosás, és a terasz megigazítása. Ebből első nap 12 db volt, ami nem volt megerőltető, így idő előtt végeztünk, és csak, hogy ne szenvedjünk semmiben hiányt, kaptunk is egy ,,salida”-t ( ez a spanyol check-out szoba ). Ez valamikor napi 1 db, valamikor 2-3, vagy akár 4 volt... a szobák itt nem szobák voltak, hanem apartmanok, amiknek kivül-belül, szekrény mögött, ágy alatt, kanapé alatt stb. mindenhol csillogni-villogni kellett. Ha jól emlékszem 8-10 duplapartmannal is büszkélkedhet kicsiny hotelünk. Számomra ez volt a legborzasztóbb feladat... 2 hálószoba, 2 fürdőszoba, hatalmas nappali, számos ablak... minimum 3-4 gyerek.... csodálatos volt...
E mellett minden kitakarított szobát ellenőriztek a főnökök, ha valami gond volt, akkor igenis vissza kellett menni, és kijavítani a hibát, még akkor is, ha csak ő látta...
Nem kíméltek minket... mivel mi gyakornokok voltunk, nem mehettünk el 13:30-kor, mint mások, ha épp akkor végeztek, és valahogy mindig nálunk kötöttek ki a szivatósabb melók... de mi hősiesen viseltük, néhány könnycseppet leszámítva. A 3. hónap végére már nem éreztük a lábunkat, az ágy tologatástól kék-zöld foltosak voltunk. Viszont a szabad percek, a szabadnapok, a társaság, a környezet és maga a sziget kárpótlás volt mindenért. :)
Az angol vendégek, családok nagyon piszkosak voltak, viszont a borravalók zöme is tőlük jött. A szobákban talált, otthagyott tárgyakat, tusfürdőket, mindenfélét hazavihettük.
A szálláson hárman laktunk együtt, szobalányok... így nem csoda, hogy egy teljes szekrényt megtöltöttünk a ,,szajréval” :) És persze néha a fiúknak is csurrant-cseppent pár dolog.Hozzáteszem, 3,5 hónap alatt egyetlen naptejet, tusfürdőt, sampont stb. sem vettünk és nem azért, mert nem használtunk . Szerintem még mindig ott áll a régi szobánk szekrényében egy rakat szajré...
Amit mindenképp muszáj megemlíteni, az a borravaló. Mennyisége változó volt, de azért nem panaszkodtunk. Ebből a szempontból a housekeeping a ,,legjobban fizető” pozíció.( és nem csak a check-out szobáknál volt jellemző. )
14:00
- 14:00-kor a takarítóbrigád eldobott mindent, és ment ebédelni, ez is kb 30 perc volt. Ezután már elég nehéz volt újra felállni, elindulni, és akár egy teljesen érintetlen salida-nak nekiállni és befejezni 1 óra alatt. Az ember legkevésbé erre vágyott egy jó kis ebéd után.
15:45
- Legkésőbb 15:45-kor befejeztük a munkát, ha egyikünk előbb végzett, akkor megkereste a másikat, és besegítettünk egymásnak. Ez néha nem tetszett a főnököknek, de próbáltuk ezt nem nagy dobra verni. :) Amikor előbb végeztünk, előfordult, hogy egy pálmafa árnyékában hűsölve vártuk a műszak végét, mert persze itt is figyelni kellett, hogy mit szól a direktor. De nem kell aggódni, ha műszak előtt végeztünk és ezt jeleztük, vagy észrevették, kaptunk helyette más feladatot... volt rá példa, hogy zuhanyfüggönyöket vasaltam, vagy épp a szennyest segítettünk kiválogatni.
A vendégek javarészt nagyon kedvesek voltak, volt olyan idős német házaspár, akiktől egy tábla Milka csokit kaptam, mert kivittem a szemetet az szupertiszta apartmanukból. Talán ez a ,,legemlékezetesebb borravalóm.” Ezzel szemben volt olyan tapasztalat is, hogy feltelefonáltak a szobából, hogy előző nap szerintük nem megfelelően takarítottam ki, amit a mai napig nem értek, mert egy porszem sem volt a szobában, amit takarítani kellett volna, de ez már örök rejtély marad. Ilyenkor főnökék felhívták a figyelmünket arra, hogy ezeket a szobákat külön gondossággal takarítsuk legközelebb.
Általában egy környéket, ugyanazokat a szobákat kaptuk,ha minden jól ment, de volt amikor változtak a területek, és akkor a hotel másik részére kellett áttolni a kocsit. Ez megerőltető volt, és időigényes... Előfordult, hogy amiatt nem tudtuk végezni a munkát, mert a kedves vendég nem hagyta el időben a szállást, vagy épp a kisebb takarításra a számára megfelelő időpont mindig a ,,később” volt... ez esetben jeleztük műszak végén, hogy nem engedtek be, nem tudtunk ágyneműt húzni, és akkor áttették másnapra.
16:00
- Fél 4-kor kiültünk a hotelünk elé, és vártuk a munkás buszt, ami majdnem hazáig vitt minket, ott megvártuk a lakótársunkat, vagy épp ő minket, és együtt felsétáltunk a szállásra. A többiek otthon izgatottan várták a szobalány részleget, hátha kapnak valamit. 16:00 órakor szeánszszerűen szajré bemutatás... majd osztás.
A munkaruha
A hotel biztosítja... nem divatbemutató, szóval nem a legtrendibb szerkó... néha úgy éreztem magam, mint egy szökött rab. Amúgy egy térdnadrág, és egy csikos póló volt, a cipőt magadnak kellett biztosítani, aminek KÉNYELMESnek kellett lennie. Még egyszer hangsúlyozom, NEM DIVATBEMUTATÓ! Itt a kinézet volt a legutolsó szempont... felkötött haj...letört körmök... folyamatos izzadás... munka után lehetett csinoskodni. :)
Nem mondom, hogy ez a legkönnyebb munka, viszont a műszakod nincs kettészedve... 4 órától szabad vagy, azt csinálsz, amit akarsz... és igenis a szajré és borravaló is plusz pont. Egyáltalán nem bántam meg, hogy erre a pozícióra jelentkeztem, és ki tudja, lehet, hogy a következő nyáron is erre munkaterületre választanak ki. :)