Hogyan tolj ki magaddal de nagyon
Az alábbi kis irományt mindenki figyelmébe ajánlom, hisz egy rövid de annál tanulságosabb történeten keresztül ismerheted meg az emberi hülyeség határait. És miért olyan fontos ez? Mert hiába vagyok most a del REY egyik alapítója, akkor HÜLYE voltam … ki is rúgtak.
A rövid két hetes karrierem főbb pontjait igyekszem kiemelni nektek, hogy mik voltak azok a kis szituációk és okok, ami miatt egyre negatívabb lettem és végül sikerült Leonidas főnököm utolsó idegszálát is elpattintanom. Hazajönni úgy, hogy szidtam a helyet, majd most rádöbbenve fejem verni a falba, hogy velem volt a gond. De legalább van önkritikám.
HIBAKERESÉS MINDENEK FELETT!
Mindenkinek megvan az otthoni kényelmes kis ágya, szobája és körülményei amiben már tizen X évet eltöltött. Egy természetes reakció, hogyha ebből kiemelve egy teljesen uj szituációba kerülünk, akkor hajlamosak vagyunk mindent negatívan (mert az otthonihoz lehet negatív is) értékelni. Ennek az az egyik legnagyobb hátránya, hogy ettől kezdve elindulhatunk a lejtőn lefelé, és mindenben megkeressük a hibát és okot kreálunk arra, hogy az adott dolog miért is borzasztó. Gondolom voltatok már úgy, vagy láttátok máson, hogy eleinte lelkes még valami iránt, aztán szép lassan csak jönnek a nehézségek és hibák csőstül:
- Régen: Jajj de jó, mérnök leszek!
- Suli alatt: Fenébe hogy megint ennyit kell tanulnom!
- Majd amikor feladod: Felesleges, minek kínozzam magam? Semmi értelme nincs ennek az egésznek!
Pont ez játszódott le az én fejemben is, megérkeztem lelkesen, kiderült hogy taxiznunk kell, aztán vártam egy órát a recepción, majd kiderült hogy a szállás 10 percnyire van ahova egy ezer éves Skoda picuppal vittek ki, majd a legnagyobb szobát kaptam ahol 5 en voltunk, éshogy koszos volt a mosdó, lassan ment le a víz, dög meleg volt, koszolnunk kellett a munkában, túlóráztunk, kényelmetlen volt a ruha, nem ment a légkondi - BLA BLA BLA BLA. Mind olyan aprócska és valójában jelentéktelen kis dolog, amire tehettem volna magasról, de nem tettem, mert mindenáron be akartam bizonyítani, hogy nekem van igazam és ez elviselhetetlen. Holott mindenki mellettem (közel 20 an voltunk) tök jól érezte magát, így hát nem a víz volt a hülye, hogy a kacsa nem tudott úszni…
Tanulság: Semmi sem tökéletes, de egye fene. Nem innen mész nyugdíjba, lazulj, bulizz a munka meg legyen kész valahogy. (Vagy idézhetném Marley-t: Don’t worry be happy)
OKOSKODÁS
A legszebb dolog az egészben az, hogy a munkám minőségével sosem volt semmi baj, sőt az átlagnál gyorsabban tanultam bele a rendbe és a feladataimba xD Napok alatt felvettem a ritmust, tudtam ki kicsoda, mik a szokások és frankó volt minden… De nem tudtam megszabadulni a bennem rejlő kisördögtől. Hiába, hogy jóvolt az amit tettem, én meg akarta reformálni a rendszert:
Csak az járt a fejemben, hogy mennyi mindent lehetne máshogy csinálni, a terítéstől a kiszolgáláson át egészen a beosztásokon át. A lényeget viszont elfeledtem, hogy egy hete vagyok még csak ott. Valamit bizony le kell tenned az asztalra ahhoz, hogy komolyan vegyenek. Persze én kitartottam az elképzeléseim mellett, még úgy is, hogy emiatt összeütközésbe kerültem a főnökkel. A mai napig nem értem, hogy miért akartam megmagyarázni, hogy nem úgy kell teríteni, amikor nem is az enyém a kóceráj :D -- WTF??
Tanulság: Mindennek megvan a rendje. Ha azt követve csinálod a főnök boldog, megdicsérnek és boldogan koktélozol este munka után. Ha okoskodsz, lehet lecsesznek, idegbeteg leszel, de a munkát még ugyan úgy el kell végezned. Nem jobban megéri minden rend szerint csinálni?
NAGYKÉPŰSÉG
Én úgy voltam vele, hogy jól csinálom amit csinálok és ez feljogosít, hogy másoknak megmondhassam mit tegyenek. - Hogy miért, ne kérdezzétek.... Nincs is ezzel baj, ha segíteni akarsz a másiknak, de ha az utánad 2 nappal érkezőt tanítod az általad kitalált szentírásra az nem valami előnyös. Ha utasítod a másikat, akkor nem leszel a társaság kedvence, hanem csak az a gyerek aki okoskodik, ergo nem kedvelnek majd, aládtesznek, ami miatt még rosszabbnak érzel mindent körülötted (holott csak nem kellene gyökérnek lenni).
Tanulság: Ha picit jobb vagy a másiknál és az bénázik, ahelyett hogy utasítgatod inkább dolgozzatok össze. Segítesz neki, előbb végeztek és neki csak egy pozitív példa leszel, akit érdemes követni.
KLIKKESEDÉS ÉS PLETYKA
Mégha egyedül is vagy magyar, akkor sem egyedül dolgozol. Rengeteg másik emberrel leszel körülvéve és kivel jobban, kivel rosszabbul találjátok meg a közös hangot. Nyilván nem lehetsz mindenki barátja, de megosztanod sem szabad a közösséget. Nincs ártóbb dolog egy csoportban mint ha valaki pletykál. Az ilyen ember folyamatosan fordítja az embereket egymás ellen, kit jobban kit kevésbé de a hatás ugyan az. Lesznek kis csapatok egymás ellen (gyakran ez nemzetiségi feloszlás lehet sajnos, mert ugye köcsög ez vagy köcsög az - holott nem tudsz róluk semmit) amiben jól érzed magad, de amint kikerülsz belőle ellenséges terepen találod magad ami ismét idegölő. Nincs nagyobb feszültség, mint olyanokkal együtt lenni műszakban akiket tegnap este még megszóltál…
Tanulság: Gondold végig mit mondasz, hisz együtt kell dolgoznotok. Ha nincs konfliktusod a többiekkel máris lazább a hangulat.
NEMTÖRŐDÖMSÉG
Bár sosem volt panasz a munkámra, időben érkeztem, precíz voltam, szóval elkerültem ezeket a tipikus kirúgási témákat, így más példáján kell bemutatnom a dolgot. Volt egy kollégám aki kicsit félvállról vette az életet. Ezzel nincs is baj, ameddig a munkád el van végezve rendesen, és neki az nem volt.
- Képzeljetek el valakit, aki folyamatosan késik, gyűrött ingben érkezik, tör/zúz, otthagy a munka közepén, mert kell egy cigi és persze mindenhol a munka könnyebb végét keresi.
- Képzeljetek el egy másik illetőt aki becsülettel megjelenik mindig, de a munkában nem remekel. Sorra tori a tányérokat, poharakat, összekeveri a rendeléseket és mindent elbénáz amit csak lehet szegénynek, de próbál teljesíteni.
Kit fognak kirúgni? Azt aki próbál de nem megy, vagy azt aki nem is akarja? Egyértelmű, hogy a főnök annak köt utilaput a talpára aki direkt nem végzi el a munkáját nemde?
Tanulság: Ha nem megy, ha elszúrod, ha eldobsz egy tálca spagettit (mint ahogy én tettem) ha lassú vagy, vagy bármi, egy a lényeg: Lássák rajtad, hogy jól akarod csinálni, mert akkor segíteni akarnak majd, nem pedig lecserélni.
Ó AZ A DÉLI TEMPERAMENTUM
Sokan panaszkodnak, hogy a főnök mindenkivel üvölt, deha észreveszed, hogy ezt néha mosolyogva teszi, megtaláltad a dolog nyitját. A déli kultúrákban igen jellemző, hogy olyan hangsúllyal beszél mindenki, ami a mi "északi" magyar fülünknek ordibálásnak számít. Ekkor persze jogosnak érezzük, hogy felemeljük a hangunkat és fennhangon válaszolunk vissza.
Ez egy borzalmasan nagy hiba… Könnyedén keveredhetsz olyan helyzetbe ahol elönt az indulat és semmi mást nem lehet hallani, csak hogy “f**k this, f**k that, and f**k you as well” és már megint arra gondolsz, hogy nem csinálod ezt az egészet tovább.
Tanulság: Mégha meg is ölnéd a másikat ne tedd, mert úgysem jössz ki belőle jól.
ARROGANCIA
Ez a történet utolsó nagy pontja, ami a vesztemet okozta. Mi anno ingyen ihattunk minden üdítőt/alkoholos italt/kávét/teát és bármit és ezt a szünetekben meg is tettük. A probléma ott kezdődött, hogy nyitás előtt voltunk és bár már én készen voltam minden feladatommal, egyet kivéve, úgy döntöttem tartok egy kis szünetet. Ezt a kis offot jogosnak éreztem, mivel időnk volt, majdnem készen voltam(csak én, a többiek nem)és a fennmaradó feladatommal úgysem tudtam volna haladni(mert másra vártam egyébként). Arra gondoltam, hogy egy pohár narancs ledöntése helyet csinálok magamnak egy jó kis jegeskávét. Ezt meg is tettem, iszogattam amikor meglátott a már említett Leonidas főnököm. Persze nem kicsit volt kiakadva, hogy én annyira jónak képzeltem magam, hogy leültem kávézni munka közben, amit én azzal tetőztem, hogy még magyarázni is kezdtem a jogosságát, ráadásul nem a jó hangnemben. Mit ad isten, Game Over…
Tanulság: Nézd magad a kollégáid vagy a főnököd szemével. Bármelyik helyébe is képzeled magad, mit gondolnál, ha azt látod, hogy mind a 6 an pörögnek a feladatukkal - egyvalaki pedig úriasan kávézik, nézi a többit, és még zokon is veszi ha szólsz neki... Ez is olyan WTF!!!
ÖSSZEGZÉS
Tudom, rengeteg dolgot írtam le most nektek, ami kicsit érthetetlen is. Hogy tisztázódjon minden olvassátok még át az alábbi pár szösszenetet:
- Nemsokkal az érkezésem után elkezdtem mindenben a hibákat látni. Hiányzott az otthon kényelme, rossz volt ez, rossz volt az, borzasztó volt a munka, nyomorult volt a csapat, hülye volt a főnök, reménytelen volt minden amit csak el lehet képzelni. Egy idő után már csak arra gondoltam, hogy otthon bezzeg semmi sem ilyen és ott sokkal jobb lenne. Persze az már nem számított, hogy minden nap a tengerparton lazultam. HIBAKERESÉS
- Borzalmasan meg akartam mutatni, hogy jobban tudok mindent csinálni mint mások. Állandóan javaslatokat tettem, hogy mit hogy kellene, minek nincs értelme és persze ezt a saját fejem után meg is valósítottam. Nem meglepő, hogy a főnökeim a hajukat tépték, amikor átrendeztem jópár asztalt az étteremben közvetlen nyitás előtt. OKOSKODÁS
- Az étterem részekre volt bontva és több asztalért voltunk felelősek. Hiába, hogy én haladtam szépen, mégsem kellett volna átkiabálnom a termen a kollégámnak, hogy ő koszosan hagyta az asztalt, mindent elront, pláne nem a vendégek előtt. NAGYKÉPŰSÉG
- Volt délelőttös és utános műszak. Egyszer kerültem át délelőttösbe, de nem volt fenékig tejfel az élet, miután napokat beszéltünk arról, hogy a délelőttösök főnöke milyen hülye. Persze ez el is jutott a címzetthez, igy az volt az egyik legkellemetlenebb pár óra. PLETYKÁK
- Én és a türelem akkoriban kerültük egymást. Nem egyszer rendeztem veszekedést a kiskonyhában apró cseplő hülyeségeken, mert nem úgy szóltak ahogy kell. Ez addig fajult, hogy a főnök kért meg rá (igen kérte, mert türelmesek voltak) hogy ne használjam olyan sűrűn azt, hogy f**k. TEMPERAMENTUM
- A kegyelemdöfést pedig megadtam azzal, hogy kijelentettem: “Mi a fenét csináljak, ha amiatt a nő miatt nem tudok haladni, Nem én tehetek róla!” ARROGANCIA
Ki szelet vet, vihart arat. A feni kis hibácskákkal 2 hét alatt zártam le a 4 hónapos szerződésem Rodosz gyönyörű szigetén. Anyagilag nem érte meg, de a legrosszabb az volt, hogy elhitettem magammal, hogy a hotel volt a hibás nem pedig én. Pedig igen is én voltam, ahelyett hogy nem veszem vérre menően komolyan és inkább az esti bulikat várom, úgy mint a többiek.